Margit megjárta Afrikát, és 2006 tavaszán, sőt, idén április elején is rendben visszatért dunafalvi fészkére, Koppánynak azonban nyoma veszett. 2005 szeptemberében a Márvány-tenger ázsiai oldalán tűnt el a kutatók látóteréből, s mint ahogy az nemrégiben kiderült, halálos áramütés érte egy villanyoszlopon.

Idén tavasszal a madarászok egy törökországi ragadozómadár-számláló expedíciót szakítottak meg azért, hogy felderítsék mi történt az elveszett gólyával. Egy kézi GPS készülékbe betáplálták az összes koordinátát, amelyet Koppány jeladója küldött 2005 szeptemberétől, átlagolták, majd egy műholdfotó segítségével megpróbálták azonosítani a helyet, ahol eltűnt.

A nyomok egy Yumurcakli nevű faluba vezettek, a koordináták egy kis falu széli házikóra mutattak, ahol odaérkezésükkor nem volt senki. Volt azonban a közelben néhány veszélyes villanyoszlop, melyek alatt gondosan átkutatták a terepet, de nem találtak semmit.

„Ezután lerajzoltuk Koppányt, elővettünk a zsebünkből egy Koppányéhoz hasonló színes gyűrűt, és tört törökséggel mindenkinek - kisiskolásoknak, a tanáraiknak, és a földeken dolgozó embereknek. - elmeséltük, hogy kik vagyunk, és hogy hogyan repült Koppány, a fekete gólya a műholdas adóval "Macaristan"-ból odáig”- mondta Tamás Enikő Anna, a Magyar Madártani Egyesület fekete gólya-védelmi programjának munkatársa.

Másfél órás kérdezősködés után már a visszainduláson törték a fejüket, amikor a falu mellett a kis kunyhónál megjelent egy férfi. Az eddigre már begyakorolt színdarabot kézzel-lábbal előadták neki is, és még be sem fejezték, mikor kiderült, ő emlékszik a madárra. Egy évvel ezelőtt egy elektromos távvezeték transzformátor oszlopának aljában találta meg a maradványait, meg is mutatta, hogy pontosan hol feküdt. A műholdas jeladót a kunyhójában őrizgette, később egy barátjának adta. Értékes holminak hihette.

Áramütés miatt pusztult el a műholdas nyomkövetővel leghosszabb ideig követett fehér gólya, Donna is. Őt hat évig követték a madarászok, majd 2005 márciusában holtan találták a Szajna torkolatvidékén. A hazai és nemzetközi kutatások már régen egyértelművé tették, hogy a nagy testű vonuló madárfajok esetében az áramütés a fő halálozási ok. A forgalmas vonulási útvonalakon az elpusztult gólyák 59 százaléka áramütés következtében pusztult el, és a sérült madarak 90 százaléka ugyancsak elektromos vezetékektől sérült.