Nem csak hazánkban, egész Európában csökkenőben van a mezei nyúl (Lepus europaeus) állománya. A magyarországi állomány nagyságát jelenleg több mint ötszázezerre becsülik, ami a hetvenes évekbeli egy millióhoz képest komoly visszaesés. A csökkenés oka elsősorban a monokultúrás mezőgazdálkodás terjedése. A nagy kiterjedésű, homogén mezőgazdasági táblák szaporodása, a táblákat határoló gyomos szegélyek, bokor- és fasorok hiánya csökkenti a mezei nyulak számára alkalmas táplálkozó- és búvóhelyek számát. Tovább súlyosbítja a helyzetet a gyors mezőgazdasági gépek, elsősorban kaszálógépek és a növényvédő szerek használata.

Fokozottan veszélyes a nyári, ősz eleji időszak a mezei nyulak számára, hiszen ekkor a szárazság miatt kisebb a növények víztartalma is, ami pedig szinte egyetlen vízfelvételi forrásuk. A nagy táblák közelében élő állatok számára komoly gondot jelent az is, hogy a betakarítás után hirtelen eltűnik a táplálék és a búvóhely, így jobban ki vannak szolgáltatva a ragadozóknak és a táplálékhiánynak. Ugyancsak nem könnyíti meg helyzetüket a ragadozók, különösen a róka elszaporodása - mondta el a National Geographic Online-nak Bíró Zsolt, a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének oktatója.

Egyre több az élve befogott állat

A vadászható mezei nyulak számát a hatóságok minden évben előre meghatározzák a vadásztársaságok által a saját területükre megadott állománybecslés alapján. „Az állománynagyság becslése azonban komoly aggályokat vet fel– hangsúlyozta Bíró Zsolt –, ugyanis sajnos nem minden vadásztársaság alkalmazza a kutatók által megbízhatónak vélt egyedszámláló módszert.”

A vadászati idény szeptember elejétől december végéig tart. Az utóbbi években erősödött az élve befogás aránya: 2005-ben a mintegy 138 ezer levadászott egyed közül 33 ezret élve fogtak be. Ezek elsősorban franciaországi és olaszországi felvásárlókhoz kerülnek.

„Az élve befogás növekvő tendenciája hosszú távon komoly gondot okozhat a teljes állomány szempontjából” – magyarázza a szakértő. A befogás ugyanis elsősorban a téli időszakban, decemberben történik, és leginkább a felnőtt egyedeket érinti, amelyek a következő évi szaporulat alapját képeznék. Enyhe tél esetén ugyanis az állatok ekkor már készülnek a szaporodásra, és akár már januárban megszülethetnek az első kölykök. Ezzel szemben a kora őszi vadászat az adott év új szaporulatát érinti, ami az állomány méretét hosszú távon nem befolyásolja.

Az üregi nyúl helyzete sem jobb

Míg a mezei nyúl széles körben kutatott faj, a hazánkban élő másik nyúlfajról, az üregi nyúlról (Oryctolagus cuniculus) jóval kevesebb információ áll rendelkezésre. Az üregi nyúl az Ibériai-félszigeten őshonos (bár az utolsó jégkorszak előtt még nálunk is őshonos volt), és csak a középkorban terjedt el Európa többi részén, így Magyarországon is. Mivel húsa miatt igen népszerűvé vált, számos helyre betelepítették. Belőle tenyésztették ki a mai házinyulakat.

Mivel ez a faj gyorsabban szaporodik, mint a mezei nyúl, és jelentős rágáskárt okoz a mezőgazdasági területeken (táplálék hiányában a fiatal fák kérgét is lerághatja), régen dúvadnak tartották, és a rókához hasonlóan irtották. Mára viszont annyira lecsökkent az állományuk, hogy csak vadászati idényben lehet rájuk lőni.

A mezei társával ellentétben az üregi nyúlra a vadásztársaságoknak nem kell előzetes becslést adniuk az adott területen élő állomány nagyságára vonatkozólag. Ezért gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy mekkora a hazai állomány, csak a kilőtt állatok számáról van információ. A 2005/2006. évi vadászati idényben 26 egyedet lőttek ki, vagyis csak töredékét a mezei nyúlénak. 1994-1995-ben több járvány és a kemény tél megtizedelte az üregi nyulakat. Bár erről országos adatok nincsenek, a kutatók egy-két ismert élőhely állományából következtetnek a változásra.

Az üregi nyúlnak - részletes kutatás hiányában - jelenleg csak néhány alföldi és a Duna nyugati partján lévő élőhelye ismert. A mezei nyúl előfordulásáról viszont részletes, az egész országra kiterjedő adatok vannak. Habár ez a faj erdős területeken is előfordul, legfőbb élőhelye az Alföld. Ezen belül is Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Békés, Csongrád valamint Győr-Moson-Sopron megye rendelkezik kiemelkedő mezei nyúl állománnyal.

Néhány évtizeden belül veszélyeztetett fajjá válhat

A mezei nyúl a legkedvezőbb életfeltételeket a falvak határában, az apróparcellás területeken, zöldségesekben, gyepterületeken, lucernásokban és az őszi búzaföldeken találják meg. A sűrű növényzet kiváló táplálékot és búvóhelyet biztosít számukra, a mezei nyúl ugyanis nem készít fészket, hanem a fűbe lapulva alszik, és ugyanitt hozza világra kicsinyeit is – hangsúlyozta a szakértő.

Ugyanakkor jól megfér az emberrel, mert az üregi nyúllal ellentétben, a faj által okozott rágáskár minimális. Ez is leginkább csak a nyári dinnyeföldekre korlátozódik, ugyanis a szárazságban nagy kísértést jelent az állatok számára a lédús táplálék.

Mivel a mezei nyulak viszonylag kis területen élnek, és nemzedékeken keresztül ragaszkodnak ugyanahhoz az élőhelyhez, a legfőbb problémát az élőhelyük pusztulása, megszűnése jelenti. A romló életfeltételek ellenére sem vándorolnak el ugyanis közeli, kedvezőbb adottságú területre, vagyis az élőhely pusztulása automatikusan az adott populáció pusztulását jelenti. Habár még mintegy félmilliós nagyságú állomány él hazánkban, a szakértő szerint amennyiben folytatódik a jelenlegi tendencia – és egyelőre minden jel erre mutat - a mezei nyúl állománya néhány évtizeden belül elérheti a vadászható küszöbértéket, vagyis a 4 egyed/100 hektár sűrűséget, amely alatt már védetté kell nyilvánítani a fajt.

Szöveg: Andacs Noémi